Két részes cikksorozat a Teleki-hagyatékról, a próba rendszerről és a magyar cserkészideálról.
Fogadjátok szeretettel több hónapos kutatómunkánk eredményét.

„Nincs nagyobb és sürgősebb érdeke a magyar cserkészetnek, mint hogy csak azok a kevesek maradjanak cserkésznek, akik ezt így valljuk és vállaljuk.”[1]

Ebben az írásban a “Teleki-hagyaték”- ról kicsit másképp írunk, mint amire elsőre gondolnátok.

Sík Sándor gondolatait és több hónapos kutatás eredményeit egybe fűzve egy olyan két részes összeállítást készítettünk, ami pontosabb képet ad a ránk hagyott örökségről, keletkezésének körülményeiről. Mi csupán a megismert tényeket összegezzük; a további értelmezést, a konklúziók levonását, a véleményalkotást rátok bízzuk.

Érdekes “felfedezés” volt, hogy cserkész-elődeink különböző újságokban, a széles nyilvánosság előtt számoltak be a cserkészeten belüli eseményekről: beszédek, beszámolók, gyűlések összefoglalói, táborok, programok, viták, vélemények… stb. Mindezek bárki számára elérhetőek voltak, cserkészettől függetlenül is.
Ma inkább az a jellemző, hogy mindez zártkörűen, a Magyar Cserkészszövetség belső csatornáin zajlik. Ennek nyilvánvalóan oka az is, hogy megváltoztak a kapcsolattartás formái az elmúlt 100 év során. Azonban megváltozott az információ- és véleménycsere módja is.

Ma, a Szövetségünk vezetői nagyon érzékenyen reagálnak, ha a belső fórumokon elhangzottak szélesebb nyilvánosság elé kerülnek; még akkor is, ha bizonyos dolgok amúgy a nyilvánosság előtt zajlanak. Elhangzott már az is, hogy a mozgalmat érintő, kifelé történő kommunikációt előzetes egyeztetés előzze meg.
Ennyi indoklás talán nem lesz aggályt keltő, viszont cikkünk így adhat teljes összképet, ha a keletkezés körülményeit is ismertetjük, és ennek tükrében alkot véleményt az olvasó.
A cikk megírását az elmúlt idők több, nagyobb horderejű eseményei inspirálták. S bár érdemes lenne ezeket az eseményeket konkrétan néven nevezni, de nem viselkednénk cserkészhez méltón, ha a kcs. törvénynek sem tudnánk megfelelni: miszerint a cserkész vezetőjére hallgat.

Ez jelen esetben inkább önfegyelem, mint egyetértés kérdése, mégis ahogy sokszor elhangzik: “így cserkészies”.

Ami viszont – többek közt – nyilvánosan is tudható már bárki számára, hogy alakult  egy új cserkész szövetség Magyarországon.

Míg nem áll módunkban a teljes “tényfeltárás” bizonyos cserkészetet és így mindannyiunkat érintő témá(k)ban, addig lefújjuk a port a sokat emlegetett “Teleki-hagyaték”-ról. Mégpedig avégett, amik az elmúlt évek során történtek. Talán érdemes pont most átgondolnunk, hogy mit is hagyott ránk örökül?!
Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy tisztában legyünk azzal, hogy amikor a Teleki-hagyaték megszületett, akkor azokban az emberekben, férfiakban, cserkészekben milyen cserkész szív dobogott, milyen cserkész lelkület vitte őket előre. Ezek nélkül lehet beszélni a Teleki-hagyatékról, csak nem érdemes.

A “Teleki-hagyaték”… már-már szállóigévé egyszerűsödött a jelentése.
Szeretnénk megadni, visszaadni neki azt az értéket, amit megérdemel. Nem az írott hagyaték, hanem azok az eszmék és azok a cserkészek, akik ezeket az eszméket vallották, akik a megszületésekor jelen voltak, és a vele összhangban meginduló cserkészmunkában részt vettek.
Mindazt, amit ezek magukba foglalnak, mindenkinek, aki cserkésznek hívja magát, vallania kell!
Ha nem vallja ezt szívvel-lélekkel, akkor pedig el kell gondolkodnia a fenti idézeten!
Hogy ez pontosan mit is jelent, ezt szeretnénk most összefoglalni az első részben.

A nyitó idézetet Sík Sándor gondolatmenetéből emeltük ki, mert ebből kiindulva és ezt kibővítve, tovább magyarázva, képet adhatunk arról a cserkész-jellemről, amit alapnak és kötelezőnek tekintettek mindenkire nézve, aki egykor cserkésznek állt, vagy cserkésznek vallotta magát.

A cserkész történelem során sokszor előkerült és sokszor vitatott X. cserkésztörvényen keresztül magyarázza el Sík Sándor talán a legárnyaltabban a “cserkész-személyiséget”. Nem csak BiPi cserkész törvényének, hanem a krisztusi tízparancsolatnak is megfelelő, cserkésztől elvárt viselkedést, hozzáállást, magatartást, álláspontot.
Fontos tudnunk, és jól értelmeznünk, hogy azok az emberek, akik nevével és idézeteivel gyakran példálózunk, tulajdonképpen mit is mondtak valójában?!

Így, ezek ismeretében, és ezekkel azonosulva van értéke és hitele a mi szavainknak is, amennyiben be tudunk állni mindazok mögé, amit valójában jelentettek, és amit ma is jelentenek.

” A X. törvény mellett nem lehet szó nélkül elsompolyogni. Minden cserkésznek fel kell vetnie maga előtt a kérdést és felelnie kell rá: mit kíván tőlem a X. törvény. Állom-e? Cserkész vagyok-e igazán, vagy le kell tennem a liliomot?”[2]

Kemény szavak. Erős ítélet. Mellébeszélés nélkül szól a keresztény morál mellett, felsorolva néhány konkrét példát is, majd összefoglalva írja, mi a cserkésztől elvárható magatartás:

“Komoly tudatossággal keresi és gondosan megválasztja Isten rendelte élettárást; attól is, de becsületes lovag módjára ugyanoly értékben magától is megkívánja a házassághoz szükséges testi, lelki és erkölcsi felkészültséget; iparkodik egész embert vinni a házasságba…”[3]

Sík Sándor 5 tételt állít fel számunkra, melyek a fentiekből következnek. Ezek közül néhányat említenénk:

– “Az így értelmezett X. törvény minden cserkészre egyformán áll, gyerekre, felnőttre, vezetőre és vezetettre, cserkészre és férficserkészre.”[4]
– “Aki a X. törvényt nem így fogja fel, az nem cserkész, tehát a becsületesség azt kívánja, hogy lépjen ki.”[5]
– ” Aki ezt ebben az értelemben nem akarja és nem törekszik megtartani az nem cserkész.”[6]

Sík Sándor szerint ezeket a tételeket cserkész ember számára nem kell bizonyítani, mert ez a cserkésztörvény. A cserkésztörvény pedig BiPi szerint “azon tulajdonságok minimumának foglalata, amelyek a cserkészt teszik.”[7]

“Aki tehát a cserkésztörvény valamely pontját nem fogadja el úgy, amint a cserkészek értelmezik, az lehet derék ember, és vitatkozhatik igen elmésen, csak épp az az egy bizonyos, hogy nem cserkész.”[8]

Azok, akik idáig olvasva a cikket, most akarnak elkattintani, hogy “már megint valami ósdi háború előtti maszlagról lesz szó”… nos, nekik javasolnánk elsősorban, hogy olvassák csak tovább! Ha másért nem, azért mindenképp, hogy tudják, mi az, amit kidobnak az “ósdi, régi, öreg, idejétmúlt” jelzőkkel együtt az ablakon.
Igen, ez az a része a cserkésztörvénynek – és sajnos mai társadalmunkban egyre inkább a magát kereszténynek vallók között is -, ami felett igyekszünk elsiklani, szemet húnyi; vagy ami még talán ennél is rosszabb: úgy tenni, mintha a probléma nem létezne, és ha nem létezik, akkor foglalkozni sem kell vele.
Ha elfogadjuk, márpedig cserkészként el kell fogadnunk, hogy a keresztény morál, a tisztaság egy tőlünk elvárt magatartás, akkor lényegében ez nem lehet további vita tárgya.

“… emberi becsületességet is megsemmisítő belső hazugság, egy képmutató megalkuvás rejtőzik: Kifelé tegyünk úgy, mintha elfogadnók az egész törvényt és viseljük a cserkész-mivolt tisztességét, magunk közt azonban úgyis tudjuk, hogy ezt nem kell, nem tudjuk, nem akarjuk, nem fontos megtartani. Félreérthetetlen feleletet ad rá a Magyar Cserkészszövetség, a törvénynek hivatalos magyarázatában:
A cserkész elméletben és gyakorlatban fenntartás nélkül vállalja a nemi élet keresztény morálját.”[9]

Tehát az, aki most tovább kattint, azt gondolván, hogy”már megint valami ósdi, régi, ma már nem tartható, “hát igen, tudjuk, tudjuk, de…” idejétmúlt nézőpontot feszegetünk, az gondolja végig, hogy ezzel nem Sík Sándort, nem Telekit, nem a cserkészetet reformálja meg, hanem a Bibliát, és Isten szavát dobja ki az ablakon. Ha úgy véled, hogy még mindig inkább elkattintanál, hát legyen. Egyet viszont azért gondolj át, ha magad hívőnek tekinted: az az Isten, akiben hiszel, – mert ugye cserkész vagy, tehát hiszel – aki Van, és akit Tökéletesnek hiszel: arról azt gondolod, hogy potom kétezer év alatt a szavai idejétmúltakká válnak? Vagy profánul fogalmazva: Isten “benézte” a 10 parancsolatot? Mindez ma már nem elég fancy?
Ha így van, akkor ez, a cserkészeknek szóló írás, tényleg nem neked szól!

A X. törvénynek Sík Sándor szerint van egy szubjektív oldala is: “Mit jelent a törvény rám nézve, az én életemre?”[10]

Sík Sándor szavai talán túl nehéznek tűnhetnek sokak számára, hiszen az igazság néha bántóan őszinte, ugyanakkor atyai szeretettel beszél és szól azokhoz, akik felismerik botlásukat:

“Garanciát a törvény megtartására senki nem adhat, tehát azt senkitől sem lehet követelni…. Amit az ember adhat, az a jóakarat, a becsületes törekvés. A törvényt vállaló fogadalomban erre teszünk ígéretet.”[11]

“Aki a törvényt száz százalékosan megtartja – és törekednie mindenkinek erre kell egész erejéből – az adjon hálát az Istennek, mert nem a maga erejéből tudott állhatatos lenni, hanem az Isten kegyelméből.”[12]

“Aki pedig olyan szerencsétlen volt, hogy legjobb törekvése ellenére is kisebb vagy nagyobb mértékben elesett, az mindenekelőtt tudja, hogy bűnt követett el… tartson bűnbánatot, keljen fel, és Isten segítségével kezdje előről a becsületes törekvést a fentebb említett módon.”[13]

“Nincs nagyobb és sürgősebb érdeke a magyar cserkészetnek, mint hogy csak azok a kevesek maradjunk cserkészek, akik ezt így valljuk és vállaljuk. A cserkészet – és ezt ma jobban kell hangsúlyozni, mint valaha – nem lehet és nem akar lenni kívülről mozgatott tömegek mozgalma…”[14]

“Aki ennyit vállalni tud az cserkész; aki ezt jó lélekkel vállalni nem tudja, az tegye le a liliomot!”[15]

Eddig Sík Sándor szavai 1935-ből.
Elgondolkodtató, sőt talán kicsit ijesztő is, hogy majd 100 év távlatából ilyen időszerű…
Azt gondoljuk, nem lennénk igazán jóra törekvő cserkészek, ha nem éreznénk, hogy kicsit szorít az a nyakkendő, bizsereg a liliomos kitűző Sík Sándor szavai hallatán…

Talán megéri, hogy megálljunk és elgondolkodjunk a szavain.
Felteheti magának minden cserkész vezető a kérdést: Be merünk állni ezek mögé a szavak mögé?

” tartson tehát most, az évforduló alkalmával minden cserkészvezető lelkiismeret vizsgálatot, mi az aminek megvalósítása rajta áll, aminek az életbe való átvitelét neki kell megcsinálnia. Teleki Pál emlékének úgy hódolunk a legcserkészszerűbb módon, ha tanításait híven követjük, hagyatékát teljes egészében magunkévá tesszük, aszerint élünk és cselekszünk.”[16]

Ezek nem a cikket író szavai, hanem a Teleki-hagyaték évfordulóján megjelent sajtóból való idézet, ami valljuk be, most, a 110. évforduló kapcsán, elevenen vág belénk.
Teleki szavai is hasonlóan hatnak ránk:

“A cserkészet nem alkalmi mozgalom, nem szolgál részletcélokat, hanem elsősorban és mindenekelőtt örök értékek újra életre keltését és terjesztését munkálja.”[17]

Hogy mik ezek az örök értékek, azt a cserkésztörvény és a tízparancsolat ma is ugyanúgy állítja elénk, mint 1940-ben, 1944-ben, vagy 2023-ban. Akkor most, hogy is van ez?
Időtálló vagy ósdi? Követendő vagy megreformálandó?
Hány cserkészcsapat honlapján, facebook oldalán van kint, hogy a “Teleki-hagyaték féle próbarendszer a mai napig alapja a cserkészpróbáknak”?

A “Teleki-hagyaték” mára szinte egy öt szóból álló állandósult szókapcsolattá egyszerűsödött, amit jobb esetben az őrsvezetők átadnak az őrsgyűléseken:
Teleki, hagyaték, próbarendszer, Ábrahámhegy, 1940.
Jóformán ez elég is, ha tudjátok, hátha kérdezik próbán, ővk-n, stvk-n… stb. Ennyi. Ennyi?

Mindaz, ami a Teleki-hagyatékban összegződik, olyan cserkész jellemre épít, mint amilyet Sík Sándor szavain keresztül ismerhettünk meg. Ebben a szellemben olvassuk és értelmezzük gróf Teleki Pál egykori főcserkészünk szavait!

Lássuk, mit takar ez az öt szó!

Azt, hogy én vagy te milyen cserkész vagy, hogy mennyire éled meg a cserkészetet a hétköznapokban, arról a körülötted élők tudják a legjobb jellemzést adni, a leghitelesebb képet festeni.

Éppen ezért azt, hogy a Sík Sándor által felvázolt cserkész-jellem mennyire volt jellemző gróf Teleki Pálra, azt nem saját beszédein, tettein keresztül szeretnénk bemutatni, hanem a vele együtt dolgozó, az őt körülvevő személyek visszaemlékezései alapján. Csak néhány gondolatot, hogy lássátok és megismerjétek ti is: a Teleki-hagyaték mögött nem egy tudós, egy politikus, egy miniszterelnök feszített, hanem egy cserkész közülünk. A körülötte, vele együtt munkálkodók róla alkotott véleményei teszik hitelessé a szavait.

“Mi azonban, akik közelről ismertük s a lelkébe láttunk, komoly tisztelettel becsültük meg a nemzet tanítómesterének a cserkészet iránti meleg szeretetét. Mi tudtuk azt, hogy az embert 42 éves korában nem kisfiús romantika fogja meg és lelkesíti cserkésszé. Megértettük, hogy ő a mozgalom értékeit valamennyiünknél tisztábban, mélyebben látja s hogy a válogatott magyar fiúk ízig-vérig magyarrá lett liliomos mozgalmában a nemzet jövője szempontjából egészen különleges nagy ígéretet lát. Hiszen ő mindenben a magyarság javát kereste;”[18]

“Cserkésztestvérek! Mi vagyunk Teleki Pál örökösei!
Akiket barátainak nevezett, akik hozzá legközelebb álltak, akik előtt megnyitotta lelkét, hogy rájuk sugározza gondolatait, akikkel két évtizeden át együtt dolgozott: a cserkészek kell, hogy folytassák félbeszakadt munkáját, építsék, amit ő építeni kezdett, és nemzetnevelő nagy terveit valósággá váltsák! Tudtok-e annyira messzenézők lenni, mint Teleki Pál volt? Megtanultátok-e, hogy minden munkánk ne a jelent, de a messze jövőt nézze?”[19]

“Nem magamé az életem, hanem Azé, aki teremtette, és azoké, amiknek szolgálatára teremtette. … Nézzétek Telekit: a tudós, a politikus, a cserkész, a férfi, a férj és az édesapa: mind feloldódott egyetlen fanatikus, mindent adó szolgálatban, ahogyan ez a nagy ember a nemzetét és hazáját szolgálta. Felelősséggel szolgálatot vállalni,…, de meg nem állni ő tanított bennünket!”[20]

“Egyike volt azoknak a cserkészlelkeknek akik legsikeresebben járták a cserkész életeszmény, a tökéletesedés útját s legmesszebb jutottak el rajta. Mindenestől, bensőleg élte a cserkészetet.”[21]

“Nem volt senki, aki az áldozatos munkát annyira becsülte volna, s aki olyan áldozatos életet élt volna, mint ő. A szó igazi, erkölcsi értelmében “gentleman” volt. Ő maga adja az utóbbi fogalomnak jegyeit, mert definiálni nem is lehet ezt. E jegyek között látja a kötelességteljesítést, az ígéret betartását, igazmondást, lovagiasságot, önuralmat, tisztségnek tisztességgel való viselését, önmagával szemben a legszigorúbban való alkalmazását az erkölcsi törvényeknek. Erkölcsi elveket, krisztusi erkölcsi elveket szokás volt hirdetni, de Teleki éppen abban különbözött ezektől, hogy csak azokat hirdette, amelyet maga is élt, de mivel maga valamennyit élte kivétel nélkül, valamennyit hirdethette.”[22]

“Következetesen küzd és harcol Teleki mindenkor és minden ellen, ami a lélek értékét, a mély lelkiséget sérti. Még a hasznos és üdvösnek látszó dolgokat is elveti, ha azok a lelkiség ellen valók, mert nem bízik annak tartósságában és építő erejében, ami nem a lélekből fakad.”[23]

“Teleki kijelentései, szavai mindig olyanok, amelyek mögött ő maga áll egész lényével és valóságával. Beszédeiben nem rethorikat, nem formát, nem költészetet ad és nem hatást keres, de valahogy mindig a lelkéből tör le egy darabot és azt szétmorzsolva hinti hallgatói elé.”[24]

“… záradékul, anélkül, hogy bővebben kifejteném, utalok Teleki mélységes alázatára, mindenkitől ismert, tettetéstől és túlzástól mentes szerénységére, lelkiismeretességére, kötelességtudatára és kötelességteljesítésére, fegyelmezettségére, a szenvedések könnyed viselésére, elszántságára, halált megvető bátorságára, amelyek oly mértékben voltak meg benne, hogy azoknak okát megmagyarázni csak azzal lehet, hogy Teleki a jó Istentől feléje áradó kegyelmet felhasználva, mélyen vállasos lelket tudott önmagában kiformálni. És ez a vállasosság olyan, mint az ember: igaz alázatos, őszinte és szerény; olyan mint a ruhája: nem feltűnő, nem rikító, de mindig úri és jól szabott; olyan, mint díszmagyarja: nem ragyog, nem csillog, úgyszólván semmi sincs rajta és mégis mindenki azt mondta, hogy övé a legszebb.”[25]

“Cserkésztestvérek, el ne felejtsétek az új cserkészjelszót, amelyet a halála után örökségbe kaptok tőle. Legutolsó összejövetelünk volt bizalmas baráti körben, a magyar cserkészet egészséges megújulásáról beszélgettünk, amikor kimondta: legyen az új cserkészjelszó:

Kötelességet keresünk!

Nem parancsra várunk, nem parancsot teljesítünk, hanem mindig túl azon, ami muszáj, keressük a többet, a pluszenergiával teljesítettet, az önként vállalt több kötelesség…
Megérintett az emberebb-emberek lehelete; míg a régi cserkészjelszó szerint csak „résen állt” a régi Ember, az új jelszó az Emberebb-embert küldi nagyobbstílű teljesítményekre!
Tudunk-e majd szolgálatban, kötelességteljesítésben olyan nagyok lenni, mint amilyennek Teleki Pál megálmodott minket?…”[26]

Vajon tudjuk, hogy milyennek álmodott meg minket, cserkészeket Teleki Pál?
Olyannak, amit a “Teleki-hagyaték”-ban összefoglalt, és amit a cikk alatt is elolvashattok, abban a formában, ahogy legelőször megjelent írásban 1944-ben.[27]

Cikkünk II. részének fő témája a “Teleki-hagyaték” és az azzal kapcsolatos téves információk korrigálása lesz. Igyekszünk helyesbíteni ezeket a több helyen megjelent, és átvett, de sokszor pontatlan cserkésztörténelmi tényeket, hogy végre tisztán, és jól lássuk cserkésztörténelmünknek ezt a fontos időszakát és történéseit.

Folytatjuk!

A Teleki-hagyaték szövege

„A külvilág, a társadalom, egész Európa körülöttünk átalakul; hazánknak, a magyar államnak, a magyar társadalomnak és a hazát mindenekelőtt szolgáló cserkészetnek is változtak közvetlen feladatai. Lényegében azonban nem változott az, amit a haza iránt tettre és munkára készen mindig érezni kell. Most másszerű feladatok állnak előtérben, mint aminők 10 év előtt állottak és mások, mint aminők 20 év múlva fognak előttünk állni.

A cserkészet nem alkalmi mozgalom, nem szolgál részletcélokat, hanem elsősorban és mindenekelőtt örök értékek újra életre keltését és terjesztését munkálja.
Nyilvánvaló, hogy Európa új rendjében a cserkészet szerepe meg fog változni. Különben is megváltozott volna, mert iniciátori szerepével szélesebb ifjúsági szervezeteket hozott létre és ilyeneket termékenyített meg. Ezen a téren a cserkészet és levente kettős szervezet ma példaadóbb lehet, mint bármikor.
Mindenestre magunk lábán kell járnunk. A cserkészetet fenn kell tartani, a Szent koronával ékesített jelvényével, melynek jelentősége van és önkéntességével, mely nemzeti érték, őrsi rendszerével, mely pedagógiailag jól bevált.

Nem lényege a cserkészetnek a sok ünnepély és parádés dolgok, mert ez félrevezető is lehet, hamis szempontokká válhat a társadalomnevelésben.

A lényeg nem a tömeg és nem a látható; a lényeg, a cserkészetnek alapfundamentuma az Őrs, a gyermeknek legszűkebb, sajátos, bensőséges szervezete.

Nem lényeg az egyleti forma, üres beszédek és viták parlamentje.
Lényeg csak a lélek és a szellem egyformasága lehet.

Leghelyesebb célkitűzés: vissza az egyszerűséghez. Ne kapcsolódjunk ki semmiből, ahol hasznot tehetünk, mert a cserkész mindenütt segít, sőt mindenütt a legkeményebbet vállalja és sohase szakadjunk el semmiféle ténykedésünkben a lényegtől, mert különben a felnőtt vezetők vitatkozása közben elvész az önkéntesség és vele az áldozatosság igazi szelleme, másrészt a cserkészetből egylet lesz, a cserkészekből tagok, kötelességekből jogok és elvész a gyermek, az egyszerűség, áldozatosság, amellyel egyedül tudunk társadalmat nevelni csendes kitartó munkával és legjobb tudásunkkal folytatva a legjobb munkát, amelyet annyi cserkésztiszt végez névtelenül, híven, saját lelkiismeretében és cserkészfiaink tisztességében találva meg jutalmát.

A cserkészetben az egyleti forma helyett a főcserkész adjon új szabályzatot, ezután a cserkészeket át kell szűrni. A parlamentesdi helyett tisztigyűlések legyenek.
Az egyes tisztségekre kinevezéssel kerüljenek a cserkésztisztek.

Az értékeket nyilván kell tartani.

A szövetség belső szervezete is új legyen. Egyszerű és cserkészszerű.

A gazdálkodási terv számoljon a mindenkori anyagi helyzettel.

Állítsuk fel újból a védnöki testületet.

Az őrsvezetőképzést adjuk ki a kerületeknek és csak a kiképzőkeret kiképzése és tisztképzés maradjon központi feladat.

Adjunk új próbaanyagot és azt élményszerűen dolgozzuk fel. Jobban vissza kell adni a cserkészetet a fiúknak, mert már agyonvezettük.

Rendezzünk újfajta táborokat és hozzunk mindig új és új munkalehetőségeket.
Keressük mindenhol a magyar kötelességeket.

A férficserkész mozgalom számára újmagyar feladatot, szociális népi- és kutatómunkát, regölést, stb. Kell adni. A volt cserkészeket össze kell fogni.

A két kisfiú-mozgalmat egyesíteni kell és az a szentistváni Magyarországot szolgálja célkitűzéseivel. Hódítsuk meg a falut, a kisfiúmozgalmon keresztül.

Újat kell adni a kisfiúnak és a férfinak is és ezt az újat nemcsak a cserkészetért kell nyújtani, hanem az egész magyar ifjúságért, mert ez a magyar ifjúság tőlünk várja az új, nagy és szélestávlatú tettek gyönyörű lehetőségeit. Tehát új ajándék, amelyet magáénak tudjon, lelkesen utána induljon és új fejlődési korszakot érjen el.

A leventeintézmény részéről arra van szükségünk, hogy különállásunkat ne tekintse ellenkezésnek, hogy a cserkészetnek, mint ősforrásnak, cserkésztermelő képessége fennmaradhasson. Ez a különélés teszi végső fokon a legnagyobb szolgálatot a honvéd nevelés céljainak is.”

---

[1] Szerkesztőink arra törekszenek, hogy hiteles és minél pontosabb információkkal szolgálhassanak nektek. Minden munkánk önkéntes és nonprofit. Számunkra a cserkészetben az önkéntes munka “alapnak” számít, viszont igyekszünk minden munkánkban a cserkésztől elvárt maximális minőséget hozni. Ez a két részes cikk tanulmány formában készült el, az elvárt hivatkozásokkal együtt, de ide egy blogbejegyzésként kerül fel, mivel az eddigi tapasztaltak alapján nem szeretnénk egy pályázati pénzen kiadott kiadványban viszontlátni. Ezzel a munkamódszerrel szerkesztőink nem tudnak azonosulni, és nem is szeretnének hasonlóban részt venni .