Összefoglaló a 2022. augusztus 20-ai ünnepi szentmiséről és Parlament látogatásról szerkesztőnk tollából.
Augusztus 15-e a katolikusok legnagyobb Mária ünnepe, Nagyboldogasszony napja. A hagyomány szerint I. Szent István királyunk ezen a napon ajánlotta fel országát és koronáját Szűz Máriának, és később ezen a napon halt meg 1038-ban.
Az idei évben is a Táborkereszt szervezésében készültünk az ünnepre. A Táborkereszt facebook oldalán és más cserkészek által is olvasott csatornákon keresztül tájékozódhattunk a részvételről, regisztrációról, találkozó helyszínről, időpontokról, tudnivalókról:
“Idén Szent István napját a hagyományos módon ünnepeljük Budapesten a Bazilikánál tartott szentmisével, körmenettel. Az augusztus 10-ei határidőig 157 cserkész jelentkezett az egyházi ünnepre. Előre is köszönjük, hogy képviselitek a cserkészeket és részt vesztek a közös imádságban! Az országházi programra való jelentkezést már lezártuk, de a szentmisére és a körmenetre még várjuk a cserkészeket, csapatokat! Külön szeretettel várjuk a még nem jelentkezett 7600 budapesti katolikus cserkészt, városuk főtemplomának búcsúünnepére.”
Bár a kovid és a NEK után egy régi, hagyományos augusztus 20-ára készültünk, mégsem lett teljesen hagyományos. Az időjárás miatt a körmenet és a tűzijáték is elmaradt.
A Táborkereszt felkérésére Márkus Richárd Rambó volt az ünnepen résztvevő cserkészek parancsnoka. Tőle kértünk beszámolót a 20-ai eseményekről.
Így telt az augusztus 20-ai ünnepség
A szentmisén Erdő Péter bíboros atya nyitó gondolatai minket is megszólítottak, nem csak magyarként, de cserkészként, vezetőként is:
“Ez a nap hálaadás a múltért, népünk életéért és könyörgés a jövőért, mostani sorsunk alakulásáért.” – kezdte bevezető beszédét Erdő Péter bíboros atya.
“Most ismét háborús világban élünk és megrendülten kérdezzük, kik vagyunk mi magyarok, ki az a kis nemzet itt a Kárpát-medencében, hogy az Isteni Gondviselés rajtunk keresztül akarja vigasztalni és erősíteni a világot.”
A program számunkra előbb kezdődött, mint a találkozóra kiírt 15:45-ös időpont.
Két nappal korábban kaptunk a püspökségtől egy megkeresést, melyben segítségért fordultak hozzánk, hogy kellene 40 önkéntes. Ezért többedmagunkkal odamentünk már 13 órára, de mivel időközben az időjárás miatt elmaradt a körmenet, így igazából nem volt szükség az előkészületi munkákra.
Ennek ellenére próbáltuk hasznosan eltölteni az időt. Kérték, hogy segítsük informálni az embereket, amit meg is tettünk.
A találkozó időpontjára átmentünk az Arany János utcai megállóhoz, mindenkit megvártunk, majd énekszóra átvonultunk a Szent István Bazilika előtti térre.

Ami tanulság volt számomra, hogy a szervezéskor legközelebb érdemes lesz figyelembe venni, vagy inkább készülni rá, hogy más népdal gyűjteményből dolgozik a magyar és másból a határon túli magyar szövetségek. Ezért ilyen alkalmakkor egy egyeztetés talán célszerű lenne, hogy mindent együtt, közösen tudjunk énekelni, dalolni.
Szeretném kiemelni, hogy nagyon sok külföldi magyar cserkész volt jelen. Ahogy elnéztem a Hungária jelvényeket, azt mondhatom, az erdélyi magyar cserkészek jóval többen voltak, mint a helybeli csapatok cserkészei. Példamutató, ahogy a magyarságukat megélik, megünneplik, ápolják és tovább adják. Számukra ez az ünnep olyan jelentőséggel bír, hogy időt, energiát, pénzt nem kímélve eljönnek ide, részt vesznek az ünnepségen.
Még a hirtelen, az ünnepség előtt két nappal érkező, már említett felkérésre is nagy számban érkeztek erdélyi önkéntes cserkészek. Le a kalappal előttük, ők idén is ötösre vizsgáztak.
A térre érkezve egy üres szektorban foglaltunk helyet. Igazából ilyen még nem volt az előző évek során, hogy ülőhelyünk lett volna. Vagyis elég kevesen voltunk kint a téren. Ez bizonyára a bizonytalan időjárásnak volt köszönhető.


Mindenkinek jutott ülőhely. A cserkészek két zászlaját 20 perces váltásban vették át egymástól a cserkészek.
A szentmisét kivetítőről néztük végig, majd a végén Erdő Péter bíboros atya kijött és a templom előtti téren lévőket is megáldotta az ereklyével.





A szentmise után azért találtunk alkalmat a szolgálatra: a téren lévő összes széket összepakoltuk. Ezután készült ez a csoportkép.


Ezt követően a cserkészek innen énekszóval vonultak át a Parlamentbe. Hogy összesen hányan voltunk, azt nem tudom, a képek alapján a Bazilikánál 83-an voltunk, a parlamenti csoportképre 106 cserkész állt össze.


A Parlamentben cserkészek fogadtak minket, két “Levente” 🙂 akik az Országgyűlési őrség tagjai. Bár a szervezés során jeleztük, hogy a parlamenti belépéskor többek között bicskát sem lehet behozni, azért idén is 8 bicskát és egy fokost sikerült begyűjteni megőrzésre.
Az elnöki titkárság munkatársa tolmácsolta a cserkészeknek Kövér László az Orszgágyűlés Elnökének köszönetét és köszöntését.

A Vadász teremben vendégül láttak bennünket finom szendvicsekkel és süteményekkel. Az erkélyről gyönyörködtünk a kilátásban, amíg a fényfestés el nem kezdődött.
A Kupolacsarnokban az eddigi évek hagyományához híven körbeálltuk a Szent Koronát, elénekeltük a Himnuszt és közösen elimádkoztuk a Miatyánk-ot.

A látogatás végén elkészült a szokásos csoportkép a lépcsőn.

A Kossuth téren még volt még egy kis beszélgetés, majd elbúcsúztunk egymástól és ment mindenki hazafelé.
Hazafelé tartottunk páran, amikor a Kossuth téri metró aluljáróban egy hatalmas csattanásra lettünk figyelmesek a mozgólépcsőn. Két férfi elesett a másik mozgólépcsőn és gurultak lefelé, össze-vissza ütve kezüket, lábukat. Nagyon összetörték magukat. Leállítottuk a mozgólépcsőt és ketten átugrottunk hozzájuk. Az egyik komoly fejsérülést szenvedett. Amíg jött a segítség addig próbáltuk a vérzést csillapítani. Majd megjöttek a BKV műszaki emberei, megkérdezték mi történt, majd az ott lévő egészségügyi szobába kísértük a két sérültet.
Köszönjük mindenkinek, aki ott volt velünk végig, és akikkel közösen ünnepelhettük Magyarország államalapító királyát, együtt imádkozhattunk hazánkért, jövőnkért, a jövő nemzedékéért.
Erdő Péter bíboros atya szavaival zárnám a beszámolómat:
“… kik vagyunk mi magyarok, ki az a kis nemzet itt a Kárpát-medencében, hogy az Isteni Gondviselés rajtunk keresztül akarja vigasztalni és erősíteni a világot.”