Hogyan segít jól a cserkész?

“Amíg időnk van, tegyük oda a vállunkat a másik ember keresztje alá, ami alatt roskadozik!”

Gyökössy Endre

“Az alázat az összes többi erény alapja, tehát abban a lélekben, amelyben ez az erény nem létezik, a puszta megjelenésen kívül nem lehet más erény.”

Szent Ágoston

Hiába megy minden látszólag ugyanúgy, mint egy héttel ezelőtt; járnak a buszok, az emberek rohannak, vásárolnak, főznek, tanulnak, dolgoznak… de minden otthon ajtaja mögött ott lebeg a háború gondolata.
Háború… Nem hiszem, hogy azt mondhatnánk, át tudjuk érezni a menekülni kényszerülők érzéseit. Megpróbálhatjuk… de az az igazság, fogalmunk sincs, mit élnek át, hogyan élik meg mindezt. Híreket hallunk, képeket látunk, és az emberekben felébred a vágy, hogy segítsen.

Számunkra, cserkészeknek itt a 3. törvényünk: A cserkész ahol tud, segít.
Sík Sándor így írt erről:
“Ne múljék el nap, hogy valami jót ne tégy. Elismerést ne várj; jutalmat el ne végy: kötelességből segíts. Legyen az számodra „napi jócselekedet”.”

Segíteni. Vajon, hogy kell jól segíteni? Talán az első két idézet adja meg a választ erre…

Akárhova néz az ember, mindenhol gyűjtenek, szervezkednek… és egyre-másra bukkannak fel különböző gyűjtési akciók, és ebben a nagy forgatagban talán meg kellene állnunk és végiggondolnunk: hogyan segítsünk jól? Ebben a helyzetben hogyan segít jól a cserkész?

Ahogy Szent Ágoston mondja, az alázat az összes erény alapja.
Ezen a gondolaton elindulva, talán meg kell vizsgálnunk, hogy nekünk, cserkészeknek mi a feladatunk most?
Miben vagyunk nagyon jók? Gyermek és ifjúságnevelő mozgalom. Ezek vagyunk mi. Ehhez értünk, a nevelésen keresztül dolgozunk a jobb világért, miközben naponta tesszük a jót.

Amikor annyi országos, és nemzetközi segélyszervezet működik nálunk, akik évek óta, nap mint nap, óriási tapasztalattal és rutinnal végzik a segítő munkát, akkor nekünk cserkészeknek hogyan kell, hogyan érdemes, hogyan tudjuk az ő munkájukat a mi munkánkkal segíteni, támogatni?

Szent Ágoston talán pont erre tanít bennünket! Talán alázattal betagozódni a legnagyobb és profi segélyszervezetek munkájába sokkal nagyobb segítség, mint a legjobb szándéktól vezérelve, a legjobb jót tenni akarva önállóan akarjunk, próbáljunk meg saját erőből segíteni.

Hisszük, hogy a vezetőképzésben olyan kompetenciákkal és attitűdökkel vértezzük fel a cserkészeinket, akik egy ilyen helyzetben úgy tudnak segíteni, ahogy senki más!
Hisszük, hogy a végzett segédtisztek felkészülten irányítanak több őrsöt, vezetnek rajokat, képesek munkaterveket, próbázásokat, táborokat szervezni, lebonyolítani. Meseerdőt összeállítani, tábori játéknapot tervezni, esőnapra készülni.
Birtokában vannak soha nem látott, érdekes, vidám kinti és benti játékoknak, daloknak…

Ezért most hozzátok szólunk, titeket szólítunk meg! Keressétek meg azokat a helyeket a környéketeken, ahol tudjátok, hogy menekültek, menekült gyerekek ülnek megszeppenve, értetlenül, félve, bizonytalanságban. Vegyétek fel a kapcsolatot a menhelyet üzemeltető segélyszervezettel, és ajánljátok fel a szellemi tudásotokat!

Hiszen mi ebben vagyunk a legjobbak! Ebben vagyunk profik!

Tudjuk, hogy szükség van ruhára, szappanra és élelemre. Takarókra, és még sok minden másra. Viszont ezeket sokan össze tudják rakni, hozni, szállítani, átvenni, kiosztani. Éjjel és nappal!

De vidámságot hozni egy gyerek életébe, kiszakítani őt a nyomasztó légkörből, játékra hívni, együtt énekelni, megfogni egymás kezét, együtt imádkozni… ez mi tudjuk!

A táborokban, a VK-kban, a találkozókon annyi barátság szövődik. Használjuk ki ezeket a kapcsolatokat, fogjunk össze, és tegyük meg azt, ami tőlünk telik! Ott, ahol vagyunk, és annyit, amennyit tudunk. Nem csak az lehet segítségnyújtás, ha tárgyi adománnyal, pénzzel, szállással, fuvarozással segítünk, főleg, ha ez életkorunkból kifolyólag nem lehetséges.
Mi magunk, a cserkész tudásunk és annak alkalmazása is nyújthat segítséget, lelki támaszt.
Vigyünk néhány önfeledt órát, játékos nevetést ezeknek a gyerekeknek az életébe, mert ez az a jó dolog a sok rossz között, amire évek múlva vissza fognak emlékezni, ami meg fog maradni a számukra. Ezzel tehetjük jobbá most számukra a világot!

Cserkészek vagyunk, egy jobb világért dolgozunk!
Tegyük!

(Nézzétek meg az Illegális ifjúság c. filmet! Hallgassátok meg a visszaemlékezéseket. A sok minden rossz között senki sem arra emlékszik, milyen ruha volt rajta, hogy nyomta-e a cipő… Arra emlékszik, hogy jött valaki, aki elvitt minket, aki foglalkozott velünk, aki játszott velünk, aki tett értünk. Érdemes ezen elgondolkodni.)
A film itt megnézhető: Illegális ifjúság