Folytatjuk beszélgetésünket dr. Kajtár Edvárd atyával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának Lelkipászorkodástan tanszékvezetőjével, még mindig a cserkészeten belül maradva, de kicsit nagyobb hangsúlyt helyezve a lelki életre, azon belül pedig kifejezetten a nyári tábori misékre.

A Magyar Cserkészszövetség a tavalyi évre meghirdette a “Lelkiség évét”. Ehhez csatlakozva egy közös versenyre hívtuk meg a csapatokat még a nyár elején, 2021.  június 25-én, vagyis 10 nappal az iskolai tanév zárása után. A feladat annyi volt, hogy a csapatok ebben az évben, a járványhelyzet után és az Eucharisztikus Kongresszus előtt állítsanak impozáns, díszes keresztet a táborban, mely kimagaslik mind méretében, mind kidolgozásában a többi tábori építmény közül.

A játéknak díjazása is volt.

Talán sokan kudarcnak élnék meg, de egyetlen egy pályázó sem jelentkezett a játékra. Azt gondoltuk, hogy ennek is van üzenete, és mivel a játékkal nem saját népszerűségre pályáztunk, ezért bátran osztjuk meg veletek ezt a hírt is.

Mi elgondolkodtunk azon, vajon mi lehet ennek az oka? Első oknak természetesen a rossz promóciót írtuk fel, ám ennek ellent mondott a facebook statisztika, a honlap olvasottság statisztikája, és a három hónappal azelőtti, hasonló statisztikákat mutató, mégis sok résztvevővel zárult Szent György napi játékunk. Tehát a hír eljutott hozzátok.

A “Miért?”-re nem kell válaszolnunk, bár néhány meglátásunk és véleményünk van ezzel kapcsolatban, mégis úgy döntöttünk, hogy a támogató segítség a legjobb, amit adhatunk.

A játékot idén is meg fogjuk hirdetni, a nyereményt nem áruljuk el továbbra sem. Viszont szeretnénk, ha a lelki élet a táborban is első helyre kerülne a cserkészetben. Ezért kerestük meg Edvárd atyát, aki Liturgikát oktat az egyetemen, hogy segítségünkre legyen abban, hogy mire figyeljünk, mire helyezzük a hangsúlyt, hogyan csináljuk jól.

Fogadjátok szeretettel.

Aki már vett részt táborszervezésben, vagy akár a szervezés egy kisebb részében, tudja, hogy egy nyári tábor megszervezése nagyon összetett és rendkívül sokrétű feladat. A jó szervezésen múlik a tábor sikere, hiszen ha a táborvezetés mindent előre átgondol, kivitelez, számol egy esetleges nem várt, rendkívül helyezettel, és arra is felkészül előre, ott a táborozók biztonságban, jó hangulatban töltik el a tábor napjait akkor is, ha valami rendkívüli esemény jön közbe. Pl. egy egész hetes esőzés.

A szervezési feladatok közül most a tábori mise megszervezéséről, a tábori lelki életről szeretnénk beszélgetni.
Először is azt kérdezném meg, hogy templomban vagy az erdei táborban legyen a szentmise?

Ez függ attól is, hogy hol táborozunk. Vegyük azt, hogy a falu határában vagyunk, vagy az utolsó házban, vagy egészen közel. Ilyenkor vegyünk részt a helyi közösség miséjén, természetesen, ha van vasárnap mise. Sok helyen, főleg vidéken, előfordul, hogy nincsen.

Egyéb esetben mindenképp jobb, ha saját tábori misét szervezünk, hacsak tényleg nem bent vagyunk a faluban. Akkor nincs értelme a külön mise szervezésének.
Annak is nagyon nagy tanúságtevő ereje van, amikor a cserkészek végigmasíroznak a faluban és beülnek a templomba, ahova egyébként csak pár idős néni járna.
Így ott vannak akár százan is, a helyieken kívül, akiknek a hitükben erőt ad ez a markáns cserkész-jelenlét. A faluban pedig mindenki néz a kerítésen keresztül, hogy kik ezek? Hova mennek? Tehát ennek is van azért üzenete.

Említette Edvárd atya, hogy vegyünk részt a misén, ha van mise.

A vidéki papok nagyon le vannak terhelve papi feladatokkal. Előfordulhat olyan, hogy van, akinek 10-15, 20-25 faluja van, amit el kell látnia. Szinte képtelenség ennyi helyen ott lenni.

Voltam falusi plébános. Egy hónapban 13 különböző helyen miséztem. Elkezdtem szombat délután, vasárnap délelőtt folytattam, és volt, hogy délután is miséztem.
Olyan is volt, hogy tartottam 5 misét egy nap, amit egyházjogilag nem is szabadna tartani. Tehát, érdemes jó előre tájékozódni arról, hogy ahova megyünk, ott mire számíthatunk.

Ezért is jobb, ha a táborban tartjuk a misét, mert akkor biztosan lesz atya, aki kijön, és misézik?

Alapvetően a tábor egy megmérettetés, egyfajta vizsgája az éves cserkészmunkának is, így a cserkészlelkületnek is. Ezért jobb, hogy ha tábori mise van. Ha ki tud jönni egy pap, ha számára ez megoldható, akkor jöjjön ki a táborunkba, csak időben hívjuk meg, értesítsük, kérjük meg rá.

Mit jelent az, hogy időben hívjuk ki a papot? Mire figyeljünk a meghíváskor, illetve mikor szóljunk az atyáknak, hogy szeretnénk tábori misére elhívni?

Három hónappal előtte szóljunk az atyának. Minimum három hónappal, de inkább még korábban.

Esetleg nem túl korai, ha ilyen hamar szólunk? Nem felejti el az atya? Vagy még esetleg a nyár elején egyeztessünk újból?

Ezzel kapcsolatban mondok egy példát. Július 10-én van a vasárnapi misénk. Már májusban szóljunk a papnak, ne július 8-án!

Előfordult velem egy ilyen esetben, hogy egy cserkészvezető felhívott július 8-án, pénteken, hogy vasárnapra nincs pap, és nincs senki, aki misézzen, ki tudok-e jönni?
Nekem addigra már tele volt a naptáram, nem tudtam kimenni. Ő pedig mondja, hogy én vagyok a tizedik, akit már felhívtak, és senki nem jön ki. Ez azért van, mert két nappal előtte már annyira be vagyunk osztva, hogy tényleg nem tudunk kimenni!
Ez keserű szájíz a papnak is: Miért ilyenkor szóltok? Keserű szájíz a cserkészeknek, hogy miért nem tudok kimenni, és akkor ki fog nekik misézni?
Nekem ez évek óta az egyik legnagyobb szenvedésem és problémám a tábori misékkel kapcsolatban.

Esetleg elfelejthették a szervezők? Talán ilyen is előfordulhat… Vagy ez a “jelenség” az atyák szemszögéből nézve általános a cserkészek részéről? Jobban kéne erre figyelnünk, ebben fejlődnünk?

Ilyet elfelejteni? Hogy a táborban lesz egy vasárnap, és mi katolikusok akkor misén vagyunk? Nézd, januárban eldöntöttük, hogy hova menjünk a nyáron. Kimegyünk megnézni a táborhelyet. Beszélünk az erdészettel vagy a hely tulajdonosával. Lefixáljuk a helyet, hogy oda megyünk a nyáron, megvan a helyszín. Megszervezzük a lajtos kocsit, aki a vizet hozza… stb.

Na, akkor kell a papnak is szólni! Már februárban, márciusban legkésőbb! Atya tud jönni? – mert akkor még üres a naptárunk. Be tudjuk írni, ott tudunk lenni. Nem lehet, nem szabad a tábor előtt három nappal szólni!

Úgy érzem, akkor ez nem egyszeri, vagy egyedi eset, hogy az atyák meghívását nem jól szervezik a cserkészek?!

Cserkészként azt kell mondanom, hogy ennyire nem lehetünk bénák a szervezésben! Aki ezt nem tudja megszervezni, az nem alkalmas egy tábor vezetésére. Tisztán jóindulatból, de meg kell neki mondani, hogy nem! Akkor is, ha megsértődik. Ilyen nem lehet csinálni se a szülők miatt, se a gyerekek miatt!

Ha úgy vesszük, valahol ez is egy nevelő példa a csapat tagjai felé: tisztelem a papot annyira, hogy nem két nappal előtte szólok neki! Az egész helyzetet megtisztelem ezzel. Hiszen elhívunk a közösségünkbe egy atyát, és az, hogy ezt a megfelelő módon szervezem meg, ez valahol a tisztelet jele. És ez a tisztelet nem elsősorban a pap személyének szól, hanem annak az ügynek, amit ő képvisel.

Kijön hozzánk, szentmisét tart, Eucharisztikus áldozatot mutat be. Érezzük valahol, hogy ezt nem lehet két nappal előtte, megszervezetlenül, telefonon, kapkodva “összecsapni”.

Azt hiszem most egy fontos szervezési feladatra kaptunk nagyon egyenes választ, és köszönjük, hogy láthatjuk az érem másik oldalát, az atyák szemszögéből.

Így van. Ezt nem csak a magam nevében mondom, hanem a többi paptestvérem nevében is. A tábor előtt legalább három hónappal szóljatok. Ha az egyiknek nem jó, akkor szóljunk a másiknak. Időben hívjatok, mert rengeteg dolgunk lehet. Sokszor csak szombaton tudtunk kimenni, de szombaton is lehetnek esküvők, keresztelők, bármi lehet.

Viszont előfordulhat egy harmadik eset is. Amikor nem megszervezhető a szentmise. Nem azért, mert nem szóltunk időben, és már a sokadik atyát hívjuk fel és nem jön ki, hanem azért, mert a „világ végén” táborozunk, és oda nem tud kimenni a pap. Mit csináljunk ilyenkor?
Erre is van megoldás, de erre is fel kell már korábban készülni.

Akkor a parancsnok fog este imádságot tartani. Ezzel nem vétkezik senki, hogy nem volt vasárnap szentmisén. Ennek ekkor objektív okai voltak, viszont megszentelték a vasárnapot, mert volt bibliaolvasás, éneklés, imádság, bűnbánat tartás. Lényegében egy igeliturgiát tart a parancsnok, áldozás nélkül.

Ezt azonban csak a legvégső esetben válasszuk, amikor tényleg nem megszervezhető a vasárnapi szentmise, az atyák nem tudnak kimenni, mert olyan messze táborozunk mindentől.

Hogyan készüljünk fel egy ilyen helyzetre? Hogyan, kitől kaphat segítséget a parancsnok?

Ezt már akkor áprilisban tudja a parancsnok, tehát lesz ideje felkészülni. Lemegy a plébánosához, pap ismerőséhez, és segítséget kér. Ha már márciusban-áprilisban elkezd ezen gondolkodni, kiválasztja a szövegeket, akkor nem kell ott helyben rögtönözni.

Ismét visszatértünk a mai cserkészet egyik fontos alapproblémájához, ami a mai generációnak szinte a személyiségébe ivódott, hogy rendkívül fegyelmezetlenek. Ez a fegyelmezetlenség nyilvánul meg abban, hogy egy ilyen felkészülést vagy szervezést nem vesznek komolyan. A legtöbb szervezési probléma is az önfegyelem hiányából fakad. „Még ráérünk…”

A szentmise is egy megszervezendő feladat, a másik 26 mellett.

Időben felhívtuk az atyát, egyeztettünk vele, megmondtuk a helyszínt. Mit érdemes még megbeszélnünk előre?

Érdemes a helyszínt és a terepviszonyokat is figyelembe venni. Ha dűlőúton fel, patakon át, erdészeti úton le, jobbra-balra kanyarogva érhető el a tábor, akkor talán praktikusabb, ha valaki kimegy egy arra a terepre alkalmas gépjárművel (ma már a táboroknak vannak ilyen segítségei: terepjáró, traktor stb.) egy előre megbeszélt helyre és beviszi a tábor területére a papot és természetesen utána ki is viszi. Az esetek nagy részében a táborba érkező atya autója nem alkalmas ilyen terepviszonyok leküzdésére.

Felszerelés tekintetében a pap mindent hoz magával. Azt viszont érdemes előre megmondani, hogy: “Atya, 100-an leszünk, kb. 50 áldozóra számíthat, és lenne gyónó is.”

Ha 4-kor kezdődik a mise, és előtte odajönnek 20-an, hogy gyónni szeretnénk… semmi gond, de akkor csak fél 5-kor fog kezdődni a mise. Csúszik az utána program, és valószínűleg nekem is rohannom kell vissza, mert már máshol kell lennem, szintén időpontra. Tehát ezt is időben és előre szervezzük le.

Mindent hoz az atya, mit készítsünk el mi a táborban a szentmiséhez?

Amit biztosítani kell számára, az az oltár.

Az is fontos, hogy készüljön a szentmisére a csapat! Tehát ha du. 4-kor van a mise, mert csak délután tud a pap kijönni, akkor már 3-tól készüljünk. Tegyünk rendet a körletben, mindenki mosakodjon meg szépen, öltözzön fel, és ezeket ellenőrizze is a parancsnok.
A sátrat, körletet nem visszük magunkkal a misére, de a készületnek a jele, hogy rend van.

A külső rend mindig a belső rend tükröződése. A külső rend hiánya pedig, mindig a belső rend hiányának a tükre.

Az oltárt olyanok készítsék, akik már jól értenek a kötözéséhez, építmények állításához. Az oltár lábait arasznyit be is lehet ásni, fontos, hogy stabilan álljon. Az is fontos, hogy lehetőleg fiúk csinálják.  A parancsnok válassza ki erre a feladatra őket, és innentől az ő feladatuk legyen az oltár megépítése. Beszéljék meg, gondolják ki előre, hogy milyen lesz, amit a parancsnoknak is mondjanak el. Tudjon róla a parancsnok, hogy mit és hogyan építenek majd meg. A méreteit tekintve egy 100-120 cm hosszú és 50-60 cm széles asztallap elég, ami 80-85 cm magas a földtől.

Érdemes az alakuló téren, a kereszt közelében felállítani az oltárt. Ne maradék, félretett, más építkezésből visszamaradt fákat használjuk fel! Válasszák ki a fát, fűrészeljék ki, építsék meg azt a fa asztalt, amin az eucharisztikus áldozatot bemutatjuk.

Az alakulón, a kereszt közelében felállított oltár, olyan, mint egy gravitációs középpont a Naprendszerben – körülötte van az egész tábor. A központi eleme, köré szerveződik minden más. Ennek a megépítése is egyfajta várakozás, készület, spiritualitás.

Az oltárt a pap megcsókolja a mise elején és a végén, mert az oltár Krisztust jelképezi!
Nem egyszerűen egy díszes vagy szakrális tárgy, hanem egy személy szimbóluma: Krisztus szimbóluma!
Az az asztal Isten jelképe, ajándéka, hogy itt van közöttünk!

Miért fiúk építsék? Van ennek is jelentősége?

Az apostolok megkérdezték Jézustól az utolsó vacsora előtt, hogy hol készítsék el számára a húsvéti vacsorát. Az apostolok készítették el az utolsó vacsorát, ők biztosították ezt Jézusnak. Ezért legyen a fiúk, a nagyobb fiúk feladata. Ha 4-kor van a mise, akkor azok a fiúk már ebéd után elmehetnek és szervezhetik az építést, kigondolják, a koncepciót megmutatják a parancsnoknak, de fontos, hogy érezzék: rájuk van bízva ez a feladat. Ennek a megépítése egyfajta megtiszteltetés, hogy ebben részt vehet valaki. Főleg akkor, ha úgy gondolunk az oltárra, hogy az valóban Krisztus jelképe a táborunkban, hogy ez számunkra fontos és meghatározó.

Saját tapasztalatom, hogy amikor táborozóként tudtuk, hogy nekünk kell az oltárt elkészíteni, nos ez egy különösleges kaland volt: mélyen összehozott minket, akik ezt együtt csináltuk. Az építőknek volt valami közös titkuk, ami csak az övék volt. Van annak egy spiritualitása, hogy ki fűrészeli azt a fát, ki találja ki a formát… egyfajta pozitív viselkedést vált ki a készítőkből.

Arra is érdemes gondolni, hogy ha esős az idő, vagy csöpög a fáról, a levelekről a víz, akkor valamiféle baldachint, vagy sátrat, ponyvát is tegyenek az oltár fölé, hogy alatta minden száraz maradjon. Más nem nagyon kell. Például szószéket nem kell építeni, de ha már reggel óta dolgoznak rajta a fiúk, akkor legyen az is.

Az oltáron kívül miről gondoskodjunk még?

Ha van terítő, akkor terítsük le az oltárt, de a pap hozza a korporálét is.
Ma már a terítőnek nincs akkora szimbolikus jelentése, mint régebben volt. Régen a terítő azt a gyolcs leplet jelképezte, amibe Krisztust beletekerték, amikor levették a keresztről. Most ott van a korporálé, a pap ráteszi a paténát, rajta van az ostya. A korporálé  a “korpusz” szóból ered, ami „testet” jelent. Tehát Krisztus Teste van rajta. Ennek is van tehát szakrális jelentése.

Az oltáron van gyertya, vagy mécses. A gyertya, a húsvéti gyertya kapcsán az önmagát elemésztő tűz jelképe. Fényt és meleget ad: a feltámadt Krisztus jelképe.

Vagyis a gyertya is az oltáron egy krisztusi szimbólum. Egyfelől az áldozatos szeretet jelképe, mert úgy ad fényt és meleget, hogy önmagát elemészti. Másfelől bevilágít a sötétségbe, tehát legyőzi a sötétséget erkölcsi értelemben, egzisztenciális értelemben, legyőzi a szenvedést, halált, bűnt… stb.

A kiválasztott cserkészek oltárt építenek, a többiek pakolnak, rendet raknak. Hogyan tudunk még lelkiekben készülni, mire érdemes még figyelmet fordítani a szervezéskor?

Érdemes vinni az előre kinyomtatott imák, énekek szövegeit. Nem biztos, hogy mindenki tudja fejből mindegyiket.
Már ebédkor hirdessük ki, hogy ma szentmise lesz, gyónási lehetőséggel. Ha a szentmise 4-kor kezdődik, akkor 3 órától készülődünk. Ebben benne van a lelkiismeretvizsgálat, a bűnbánat, az elcsendesedés lehetősége is. Mindenkinek legyen elegendő ideje a készületre. Ha előre megbeszéltük, akkor az atya is előbb fog érkezni, hogy a mise előtt a gyónásra várókra legyen ideje. Fél 4-kor az atya elkezd gyóntatni, mi pedig már az alakulón ülünk, és gyakoroljuk az énekeket. Kiosztjuk az olvasmányokat és előtte el is olvassuk. Megbeszéljük, hogy ki hova fog ülni, hol helyezkedik el, kik fognak ministrálni. Úgy kell megszervezni, hogy mindenkinek legyen ideje felkészülni a szentmisére.

A mise végén szintén érdemes egy órás szabadprogramot adni. Ne szaladjunk bele rögtön valamilyen akciójátékba, számháborúba.

Legyen utána csend! Különben a szentmise kegyelmei szétszóródnak.

Aki akar, az járkálhasson az erdőben a gondolataival, vagy elolvashatja még egyszer a szövegeket, vagy csak egyszerűen beszélgessünk. Erre akkor van idő, ha időben leszerveztünk mindent, pláne, ha az atyának van ideje ott maradni a cserkészek között.

Én ezt tartanám fontosnak, hogy készüljünk rá külsőleg-belsőleg.

Körlet, ruházat, imádságos felkészülés, énekek gyakorlása, ha kell gyónás, kik fognak ministrálni, kik fognak felolvasni… ezt kell mind megszervezni.

Azt gondolom, hogy ezek hasznos meglátások, tanácsok voltak mindannyiunk számára. Egy ilyen átgondolt, jó előre megszervezett szombati, vagy vasárnapi szentmisén arra is időt tudunk keríteni, hogy a hozzánk érkező atya velünk együtt ebédeljen, vacsorázzon. Kicsit bevonódjon a tábor aznapi életébe, és jelenlétével, vagy akár a beszélgetésekkel még inkább hozzá tudja segíteni a táborban résztvevőket ahhoz, hogy lelkileg töltekezhessenek, hogy kint a természetben rácsodálkozzanak a teremtett világ szépségeire. Kicsit megálljunk, megpihenjünk, elcsendesedjünk és észrevegyük a körülöttünk lévő apró csodákat, amiket mind Istennek köszönhetünk.

Köszönjük szépen a beszélgetést, köszönjük az építő kritikát és a tanácsokat is!

Képek forrása: itt , itt , itt , itt , itt , itt , itt