Megjelent egy cserkészekről szóló könyv. Úgy voltunk vele, hogy mielőtt ajánlanánk, bármilyen könyvet, előbb elolvassuk.
Ezért aztán a nyári időszakban nekiálltunk és elolvastuk az “A viharlámpa fénye” c. könyvet.

Minden korosztály másféle véleményt fogalmazott meg a könyv kapcsán, amit most megosztanánk veletek.

Egyrészt azért, hogy bíztassunk másokat is, hátha tollat ragadnak, és írnak ők is cserkész témájú irodalmat, mert az már önmagában klassz dolog. Másrészt pedig, hogy mielőtt ajánlanátok vagy ajándékba adnátok, mindenképpen olvassátok el ti is. (Bár ez amúgy minden más könyvre is igaz.)
Nem szeretnénk “lespoilerezni” a könyvet, ezért a történetet nem ismertetnénk, hogy meghagyjuk az olvasás izgalmát mindenkinek, csupán az egyéni véleményekből készítettünk egy spotlight-szerű összeállítást:
Lássuk, milyennek látta szerkesztőségünk a regényt:

– Szuper, hogy van egy cserkész témájú könyv.

– A könyv kinézete abszolút professzionális.

– Nagyon jók a grafikák elől és hátul is, de kár, hogy belső illusztráció nem került a könyvbe.

– Jó kézbe venni, kellemes a tapintása.

– A hátsó ajánló alapján én nem ilyen történetre számítottam.

– Nem tudom eldönteni, hogy a könyv kinek íródott? Cserkészeknek vagy kedvcsinálónak még nem cserkészek számára? Inkább az utóbbira gondolok, mert néha túl szájbarágós és cserkészeknek evidens dolgokat magyaráz.

– Nekem nagyon bejött a keretmese, szerintem jól felépített, kivitelezni is könnyű. Igaz, a regényben azért volt egy-két meredek dolog, amit szerintem 3 napos előtáborral nem lehet megoldani.

– Én ilyen VK-törzset akarok!!! 7 fő, egy orvostanhallgató, egy pszichológus, egy belvárosi étterem főszakácsa, magashegyi túravezető, sziklamászó oktató és faipari mérnök. Álomcsapat!

– Nekem a keretmese kicsit olyan volt, mint az Esőember Raymond-ja. (Ami egyébként 4 Oscar-díjat zsebelt be!) Ahogy Raymond az autizmus majd minden jellemző tünetét produkálja, úgy a keretmese kivitelezése is ilyen volt: cölöpvár, fenyők fölé magasodó torony, tűzoszlop, bála-piramis, éjszakai sziklamászás…stb. Mindegyik a maga nemében roppant ötletes, de nekem utópisztikus a kivitelezése egy VK-ban, ez kicsit túlzás volt egyszerre egy táborban a számomra.

– Engem az utolsó előtti nap egy Vadonlakó hétvégére emlékeztetett. Én nem találkoztam vele VK-ban, de nagyon adnám, ha lenne ilyen!

– 15 évesen biztosan nem beszéltem volna ilyen dolgokról egy sráccal, aki bejön nekem.

– Zavart, hogy végig jelen időt használ az író.

– A kedvenc idézetem a könyv írójától: “Játszani úgy jó, ha komolyan vesszük.”

– Csináltam tábortámadást, többet is, senki nem megy fényes nappal… ezt jó lett volna nem így behozni a történetbe. Az Amálekiták lebombázása viszont tetszett.

– Hol van ez a táborhely a Bakonyban? Fenyőerdő, homokbánya, patak, rét, sziklafal, gémeskút… én ilyen helyen szeretnék táborozni!

– A táborhely nálam sem jött össze, mikor Laci kitekint és magas hegyekről, mormotákról meg sasokról beszél. A Bakony egy pontjáról sem látni el ilyen helyre.

– Tetszettek a lány őrsök. Senki nem hisztizett!

– Nekem hiányzott a lelkiség. Nincs táborkereszt, tábori mise, és az imádságok is csak említve vannak. Bár mindent nem lehet megírni, de nekem fontos lett volna a keresztény hit és világnézet megjelenése, főleg, hogy egy VK-tábor a helyszín.

– Szerintem kcs-knak még érdekes lehet, de akik már voltunk táborokban, nekünk kicsit szájbarágós, hogy mi is az a cserkészet. Viszont egy nem cserkész olvasónak pedig nagyobb betekintést nyújt a világunkba.

Összességében nagyon izgalmasnak, kalandosnak, érdekesnek mutatja be a cserkészetet, ami nagyon pozitív.
Az írókról a Cserkész Magazinban is olvashattok bővebben:
https://magazin.cserkesz.hu/2020/09/a-viharlampa-fenye-regeny-a-cserkeszetrol/
A könyv minden nagyobb könyvesboltban megvásárolható és van egy saját facebook oldala is. Itt találjátok:
https://www.facebook.com/AViharlampaFenye

Szerintünk alsós korosztály számára izgalmas a történet és egy új világba tekinthetnek be az olvasás során. A könyv 9 fejezete jól tagolja a történetet, a betűméret és a könyv hossza is megfelelő a korosztálynak.
A könyben megjelenő módszertani kitérők, illetve, hogy mi a “viharlámpa fénye” – szimbólum, azt viszont csak az idősebb korosztály fogja megérteni.

Nagyon jó, hogy van egy mai, modern cserkész regény a boltok polcain, szívesen látnánk még hasonló könyveket!

P.S.
A szerkesztőség összedugta a fejét a táborhely valós helyszínét illetően, de nem jutottunk egyességre. Bár sok minden szerepel a könyvben, az “egyik felünk” a legvalószínűbb helynek Bánta-pusztát tartotta. Adott a fenyves, a homokbánya a sekély tóval, a Fenyves-tó is, a Római kori kőbánya nagy sziklafala. Hogy el lehet-e látni a Kőris-hegyen álló gömb alakú radarállomásra azt nem tudjuk.
A “másik felünk” a Bakonyszentlászló – Fenyőfő helyszínt valószínűsíti, hiszen itt is van ősfenyves, külszíni kőfejtő és tó is és több túristaút is keresztezi a környéket. Ráadásul a Kőris-hegyre való rálátás is valószínűbb.

Olvassátok el a könyvet, hátha ti ráismertek a helyszínre is!