Akinek valahogy úgy kezdődött a cserkészet, hogy: “Szia, kéne csinálnod egy cserkészcsapatot!”
Fogadjátok szeretettel Szabi történetét, aki a cserkészet útján a céltól haladt a rajt felé.

Zödös Szabolcs, Szabi a nyár és táborozás kellős közepén időt szakított ránk, hogy meséljen nektek arról, hogyan lett cserkész és mit jelent számára a cserkészet.

Bemutatnád magad pár szóban?

Zödös Szabolcs vagyok, feleségemmel és négy gyermekünkkel a Mátra lábánál lévő kis faluban, Nagyrédén élünk. Én “idevalósi gyerek” vagyok, itt is születtem, itt nevelkedtem és most is itt élek a családommal. Biológia-környezetvédelem szakos tanár lettem, ezt tanítom a nagyrédei Szent Imre Általános Iskolában. Ezen kívül méhész és gombaszakellenőr végzettségem is van és jelenleg végzős mikrobiológus vagyok az ELTE-n.
Szerencsés vagyok, mert feleségem agrármérnök és vidékfejlesztési szakirányú területen dolgozik, így mindketten összhangban élünk a természettel, jól kiegészítjük egymást. A gyermekeinket kiskoruk óta természetszerető életmódra neveljük.
Úgy is mondhatnám, hogy az Istentől kapott természetet, a természt ajándékait megpróbáljuk a legjobb tudásunk szerint használni és felhasználni.

A tanári hivatás melett van egy másik nagyon szép és értékes családi vállalkozásod is. Mesélnél erről?

2008-ban elnyertük a Vidékfejlesztési projekt “Fiatal Gazda” címet, így létrehoztuk a saját gazdaságunkat. Kezdetben bogyós gyümölcsökkel foglalkoztunk. Mindketten fontosnak tartottuk, hogy egészséges ételek kerüljenek az asztalra. Ehhez viszont keményen dolgozni is kell, egy saját veteményeskert állandó gondozást, odafigyelést és folyamatos munkát jelent.

Eleinte csak a saját család számára termeltük meg a vegyszermentes zöldséget, gyümölcsöt, friss fogyasztásra és természetesen feldolgozva is. Szörpök, lekvárok, savanyúságok készültek szép számban.

Most ott tartunk, hogy már nem csak a saját család számára állítunk elő, hanem csatlakoztunk egy csapathoz, “kosárközösséghez”, ahol hasonlóan gondolkodnak és dolgoznak, így mások asztalára is kerülhet a gazdaságokból kikerülő zöldségekből. 

Gyerekkorodban nem találkoztál a cserkészettel ahol felnőttél?

Az akkori, az előző rendszernek “köszönhetően” esélyem sem volt, hogy cserkészekkel találkozzam. Ehelyett bele voltunk kényszerítve a kisdobos és úttörő mozgalomba. Nem volt választási lehetőségünk, iskolai rendszer szinten toltak végig minket a futószalagon.
Érett fejjel ismerte fel az ember, hogy ez a cserkészettől ellopott és megváltoztatott külsőségek rendszere volt, ami nem volt más, mint a cserkészet lebutított, elferdített és hitfosztott változata.
A keresztény családok gyermekei megpróbálták a legtöbbet kihozni belőle, vagy inkább átvészelni.
A katolikus hitélet sem volt egyszerű ebben koraban ennek ellenére én voltam elsőáldozó és bérmálkoztam is.

Szabi, te egy nem szokványos cserkész-úton indultál el. Hogy is kezdődött mindez?

Az én életemben nagyszerű, és új élmény a cserkészet, mivel felnőtt fejjel csöppentem bele. A Petőfi-program ösztöndíjasaként kerültem Gyulafehérvárra. A családom, feleségem és 3 kisebb gyermekem kísértek el.

A feladatom az volt, hogy a Gróf Majláth Gusztáv Károly Katolikus Teológiai Líceumban délutáni foglalkozásokat tartsak, helyettesítsek. Ezen kívül pedig a cserkészet ottani elindítását is feladatul kaptam.

Hogyan esett rád a választás egy erdélyi cserkészcsapat beindítását illetően?

Mentorom, a helyi magyar iskola igazgatója kérte tőlem, hogy szervezzem meg a fehérvári iskolában a cserkészfoglalkozásokat. Én, aki semmiféle cserkész múlttal nem rendelkeztem, kicsit tanácstalanul éreztem magam, de nem futamodtam meg a feladattól.

Ekkor még nem voltál cserkész. Mégis bátran nekivágtál a feladatnak.

Feleségemmel és 9 gyulafehérvári felnőttel bejelentkeztünk a “Cserkészetről, cserkészektől, felnőtteknek” képzésre, amit Nagyenyeden tartottak.
Ezen 11-en vettünk részt, többségünk a gyerekeikkel együtt. A gyerekeinkkel a foglalkozások idején óvodapedagógus foglalkozott.
A képzés a Svájci Házban volt, ahol a szállásunk is. Nagyon tartalmas és hasznos hétvége volt. Mindenki számára jó útravalóul szolgált az előttünk álló célok megvalósításában.

Hogyan érezted magad ebben a helyzetben? Egy teljesen új környezet, új feladatok, és ezek mellett a cserkészet is csak épp kibontakozott a számodra is.

Mivel családommal együtt érkeztem, az itteni családok kíváncsi szemei elé vetődtünk, és alig telt el pár hét, máris észrevétlenül, de belefolytunk az életükbe!
A megérkezésemet követően hamar világossá vált, hogy a legfontosabb feladatom ez lesz: a cserkészet beindítása a gyulafehérvári közösségben.
Októberben indultunk Gyulafehérvárra, ezért még szeptemberben felkerestem a 121-es Bethlen Gábor Cserkészcsapat parancsnokát, Kónya Tibort, és kértem, hogy segítsen a gyulafehérvári magyaroknál a cserkészet megszervezésében.
Mivel szeptemberben felavatták a közel 400 éves Bethlen Gábor Kollégium épületét, az esti programok részeként felavatták az új cserkészotthont is. A tábortűz körüli közös éneklés mellett volt időnk az évindító feladatok megbeszélésére is.

Olyan könnyedén és természetesen beszélsz minderről, mintha nem egy óriási fába vágtad volna a fejszédet. Vagy inkább egyszerre kettőbe. Egyrészt ott állt előtted egy feladat, amihez még nem volt képzettséged, még alig kóstolhattál bele abba, hogy mit jelent cserkésznek lenni; másrészt pedig a saját cserkész életed megélése is rád várt. Hogyan tudtad a kettőt párhuzamosan futtatni?

Meghívást kaptam a nagyenyedi cserkészek által Kövenden szervezett felnőtt képzésre.  Ez óriási lendületet és motivációt adott. Egyszerre épült az én cserkész elköteleződésem és ezzel egy időben már tevékenyen is tehettem azért, hogy mindezt mások számára is elérhetővé és megtapasztalhatóvá tehessem.
Megkezdtük a toborzást az iskolában, és a város magyarjai között! A Böjte Házban gyűltünk össze, és megvitattuk az elképzelésünket, a jövőképet. Ez volt az első, mondhatjuk alakuló gyűlésünk. 

A képzéseket, a megbeszéléseket tettek követték. Nagyon bátran, és hatalmas lendülettel dolgoztatok.

Igen, ezt követően hétfőre kiírtuk az első igazi cserkész foglalkozást, elég széles korosztálynak.
Hétfőn meglepetésünkre 40 diák jött el, 10 líceumi tanuló és felnőttek is szép számban!
A nagyenyedi cserkészek (Molnár-Gál Sarolta és Lázár Dániel) jöttek el a foglalkozást megtartani.  A nagyszámú jelentkezőket két csoportra osztva, két teremben egyszerre zajlottak a programok, játékok.
Később az Arany-emlékév jegyében Nagyszalontán egy műsorral is készültünk, amire meghívtam a jászárokszállási és nagyrédei dalkört, aminek én is tagja vagyok, valamint jászárokszállási 857-es Szent Erzsébet Cserkészcsapatot is.

Mesélj arról, hogy hogyan indult a te cserkész életed?

Az első tapasztalatok után “szerelem” lett. Tetszettek a módszerek, az elvek, a hit jelenléte, a játékok…
Elvégeztem a képzést és támogathattam az alakuló helyi csapatot. Rövid időn belül a foglalkozások is elindultak, és a nagyenyedi cserkészek Molnár-Gál Sarolta és Lázár Dániel olyan példát mutattak nekünk, ami óriási lendületet adott és egyben minden kezdeti nehézségen átlendítették az alakuló csapatunkat. Nagyon hálás vagyok nekik ezért.
Büszkeséggel tölt el, hogy a dél-erdélyi szórványban élő magyar barátaimmal közösen tehettem cserkészfogadalmat 2017 tavaszán. Felejthetetlen élmény volt.

Számomra a hit és a cserkészet mára egymástól elválaszthatatlan, összefonódó egységet alkot.

Számodra, hívő felnőtt embernek, feleséggel, négy gyerekkel, mit tudott még adni a cserkészet?

Hatalmas motivációt, Krisztusi hitben való épülést, lelki élményeket. Ilyen meghatározó lelki élmény volt az életemben a Gyulafehérvárról-Csíksomlyóra tartó egy hetes gyalogos zarándoklat. Az úton velünk zarándokoló cserkészek, az akkor 12 éves Keve fiam rezdülései, a nap, mint nap felmerülő nehézségekre adott válaszok, megoldások mind hozzájárultak ahhoz, hogy egyre erősebben elmélyüljön bennem az igény: én ezt szeretném csinálni és nekem ezt másnak is át kell adnom, másokat is meg kell erre tanítanom.

Ez utóbbi meg is valósult, milyen tapasztalatokkal jöttél el Gyulafehérvárról?

Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy a régóta szunnyadó cserkészet iránti vágyat fel tudtam éleszteni, nagy boldogság látni, hogy hétről hétre összegyűlik a gyerek sereg és a lelkes szülői közösség, felnőttek, akik minden bizonnyal tovább tudják majd vinni a kialakult közösségi életet, s évről évre több diákot bevonva egy nagy és erős csapattá kovácsolódhatnak.
A foglalkozások helye és ideje kialakult, heti rendszerességgel zajlanak az őrsi összejövetelek.

Büszkén mondhatom, hogy tíz fehérvárit tudtunk SÖV, azaz Segéd Őrsvezető Képzésre küldeni, melynek egyik feltétele egy országos rendezvényen való részvétel volt, majd folytatása egy 10 napos tábor Székelyföldön. Ezen Keve fiam is részt vett, aki ez által nagy segítségemre válik a mostani cserkészmunkámban.

Minden szavad átjárja a lelkesedés és szeretet, ahogy a kint töltött időről, a cserkészetről beszélsz. Sajnos ezt nem lehet gépelt szavak formájában visszaadni. Mit hagytál “magad mögött” mikor eljöttél?

Kedves családokat, mély érzésű embereket, akik valamiféle belső érzelmi nagysággal becsomagolt darabot adtak magukból, amivel mi többek lettünk….Ez, amit kaptunk, amit láttunk, amit tapasztaltunk egyfajta felelősség is, de ezt a súlyt örömmel, büszkén fogjuk hordani! Ebben van tolerancia, segíteni, tenni akarás, tudás, hit, remény…

Mikor leül és némán hallgatja az ember a madarak csicsergő énekét olyan mélységekben járhat, ami talán nem is tűnik valódinak….hiszen nem minden nap változtat meg az ember  más emberi életeket!

Ezt az életet igyekszem most értékes tartalommal megtölteni!

Hol jársz most? Mit csinálsz? Hol tartasz a cserkész életben?

A pályázati időszak leteltével hazaérkezve eltökélt szándékom volt, hogy munkahelyemen a nagyrédei iskolában is cserkészcsapat alakuljon. Ennek kezdeti lépését az őrsvezető képzés elvégzésében láttam. Ezért jelentkeztem a 18+ ÖVK-ba, amit sikeresen el is végeztem.  Közben az érdeklődő diákokkal a gyöngyösi 789-es Kapisztrán Szent János csapathoz csatlakoztunk. Folytattam a cserkész vezető képzést is, és nekikezdtem a STVK-nak, aminek a befejezése még előttem áll.

Eddig csupa szép és csodás dolgokról beszéltél. Voltak-e nehézségeid az úton?

Tisztában voltam a kezdeti nehézségekkel, de mindenképpen szeretnék cserkész életet hozni Nagyrédére! A magam részéről, apaként és pedagógusként is nagyszerű dolognak tartom azt a lehetőséget, ami a cserkész módszerben rejlik!

A “felnőtt-lét” szerteágazó mindennapjainak gondja és baja mellett a nehézséget a cserkész előmenetelekben látom és tapasztaltam. Örömmel üdvözölném a hasonló korosztályú és tapasztalatú, lelkes vezetőjelöltek (STVK vagy ŐVK) némileg sajátos, korosztályra, egyénre szabott képzését.

A felnőtt-lét-ben nem jelentett nehézséget az, hogy családos vagy? A családod, feleséged, gyerekeid hogyan viszonyultak ahhoz, hogy a cserkész képzés, a tőlük vesz el időt?

A válaszom egyértelmű igen, nagyon is nehéz felnőtt fejjel, családosként nekifeszülni a képzések által támasztott követelményeknek.
A 18+ ŐVK képzés lehetne differenciáltabb, konkrétan több korosztályra bontva pl: 40+-os, családos.
A STVK tíz napos tábor is nagyon nehezen valósítható meg számomra, nem hiába húzódik még jelenleg is…

Azt mondod a 10 napos tábor nehezen valósítható meg számodra? Pedig aki rád néz, azt gondolhatná, hogy egy testnevelés tanárt is simán lepipálnál mind erőnlétben, fizikumban és állóképességben is. Miért gondolod, hogy a tábor számodra olyan követelményeket jelentene, amit nem tudnál teljesíteni?

Igazából nem a táborban való feladatok, hanem a táborban való részvétel az, ami a nehézséget jelenti. Úgy érzem, hogy a generációs különbségek áthidalhatók, bár kétségtelen, hogy az azonos élethelyzetben lévő emberek jobban megértik egymást, hiszen hasonlóak a mindennapi életből fakadó feladataik, örömeik, nehézségeik. Szeretem a fiatalokat, a fiatal felnőtteket és úgy érzem, hogy jól ki is jövünk.

Inkább az okoz bennem belső feszültséget, hogy 10 napra itt kell hagynom a saját családomat, a feleségemet, a négy gyermekemet úgy, hogy ők nem tudják, hol vagyok, és nem érhetnek utol, ha szükségük van rám.
Ezt egy családapa jó érzéssel nem engedheti meg magának. Ezért érzem úgy, hogy ez a mostani rendszer kicsit akadályoz abban, hogy ki tudjak teljesedni a cserkészet iránti elhivatottságomban.

Mit jelent számodra, hogy a cserkészet életforma?

A hétköznapokban is igyekszem egy hívő cserkész szemüvegén át szemlélni a világot, azon munkálkodom, hogy példát tudjak mutatni gyermekeimnek és környezetemnek, amit abban a szoros egységben látok megvalósulni, amit a cserkészet-hit jelent számomra.

A jelenlegi helyzetről annyit tudok mondani, amint a vírus visszavonul, úgy mi, a nagyrédeiek, teret nyerünk és lelkesen folytatjuk a megkezdett munkát.

Köszönjük szépen az interjút, Szabi! Sok sikert kívánunk a további cserkészmunkához! Hajrá Nagyréde! Jó munkát!