Ismerd meg dr. Nádasi Alfonz OSB volt cserkész tanár könyvét!

A könyv egy cserkész, bencés tanár, tábori lelkészi szolgálatának állít emléket, melyből a II. világháború eseményeit ismerhetjük meg naplószerű feljegyzései alapján. Ezekben a feljegyzésekben gyakran visszaköszön cserkészvezetői múltja, tudása, tapasztaltai.

HADINAPLÓ

Miért érdekes a könyv?

Azért, mert a történelem eseményeit nem történészi szemszögből, nem katonaként, hanem egy olyan nézőpontból, tábori lelkészként tárja elénk, amely a hit szemüvegén keresztül szemléli és ítéli meg az eseményeket, az embereket.

Ki volt Nádasi Alfonz?

Dr. Nádasi Alfonz Tibor atya Pápán született 1909. március 21-én.
Pápán, majd a Pannonhalmi Gimnáziumban tanult.
1925. augusztus 6-án lépett be a rendbe, 1933. június 10-én pappá szentelték.
Görög-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd doktorált.

1933-ban a Gödöllői Jamboreen személyesen is találkozott BiPi-vel. Mint bencés cserkész mutatta be Teleki Pál kíséretében Baden-Powellnek a bencés csapatok sátrait.

Tanított Sopronban, Esztergomban, Budapesten.
Több nyelven is megtanult: franciául, olaszul, németül, angolul és oroszul is.
A Zeneakadémián hegedű, zongora, egyházzene szakon tanult, de a háború miatt már nem diplomázhatott.

1942-ben tábori lelkész a Keleti fronton, jelen volt a doni áttörésnél, amiért helytállásáért Vaskeresztet kapott. Tábori műtőben asszisztált, aknát szedett, végtagokat amputált. Budapest ostromának utolsó napján került fogságba, az uszmányi fogolytáborba vitték.

Hazatérése után a pesti bencés gimnázium tanáraként dolgozott, majd Győrbe került, 1975-ben nyugdíjazták.
Kodály Zoltánhoz személyes barátság fűzte, gyóntatója és jó barátja volt. Ő temette Kodály feleségét, majd őt is.

1997. szeptember 19-én hunyt el Győrben.

A háborúban töltött évekről napló feljegyzéseket készített, mely “Hadinapló” és “Hadifogolynapló” címen jelentek meg. Ezek közül, most az első kötetet szeretnék bemutatni.

Kinek ajánljuk a könyvet?

Mindenképpen kósza korosztálytól, és mindenkinek, aki szereti a történelmi könyveket. Ugyanakkor azoknak is, akiket nem pusztán egy történelmi tények érdekelnek, hanem megismerkednének egy olyan, embert, akinek erkölcsi érzéke nem engedte, hogy cserbenhagyja társait, akiről már a fronton legendák keringtek: önzetlenségéről, helytállásáról, bátor kiállásáról. Aki sokszor rúgta fel a szabályokat, előtérbe helyezve a józanságot és az erkölcsöt. Aki minduntalan visszagondol cserkész múltjára, támaszkodik ott szerzett tudására, tapasztalatára. Személyiségének meghatározó része volt, még bencés szerzetes papként is, a cserkészet. Mindez végigkísérte őt a háború alatt.
Így igazán olvasmányos történeteként meséli el az ő szemszögéből a háborút, ami még lánycserkészek számára is érdekes olvasmánnyá válik.

Részletek a könyvből – cserkész szemmel

” Megkérdezi a nevemet. Hol vagyok pap? Mikor mondom, hogy bencés vagyok, azt válaszolja, hogy igen nagyra értékeli a lengyel bencéseket… Megerősödött bennem az első benyomás, hogy nagyon művelt tanár…Csak az tűnt fel nekem, hogy olyan félve néz rám, mintha kutatna valamit. Rövidesen kiderült, hogy miért. Váratlanul azt kérdezte: nem vagyok cserkész? Igenlő válaszomra mondja, hogy ő is. Erre, mint a villám, bennem is elkezdett valami motoszkálni, hogy Spalaban találkoztam vele a lengyel nagytáborban. Folyton izgatottabban kérdezte, hogy voltam-e Lengyelországban? Igen. Spalaban? Igen. Ott voltam-e a közös lengyel-magyar tábortűznél? Igen. Nem én vezettem-e a magyarok énekét? De igen.
Ebben a pillanatban én kérdeztem: nem ő-e azoknak a lengyel leányoknak a parancsnoka, akik ott ültek velünk a tábortűznél, és ő ott ült közöttük? De igen.
Erre ráborult a rozzant asztalra, és hangosan sírni kezdett. … Rögtön a lelkemre kötötte, hogy senkinek el ne áruljam az ő cserkészmúltját, mert ha megtudják a németek, azonnal elcipelik, mint a lengyel ifjúság nacionalista nevelőjét.”

“Elhatároztuk, hogy bunkert ásunk. Tréfásan kiadták nekem a parancsot az orvoskarban:
– Páter, te cserkész vagy. Vedd kezedbe a munkát!
Hát a kezembe vettem.”

“Miért kell nekem ebbe a pipogya bandába belekerülnöm? Ha egyetlen csepp hatalom lenne a kezemben, majd megmutatnám, hogy olyan együttest kovácsolnék össze ebből a 110 emberből, amellyel semmi baj sem lenne.
A cserkésztáboraimban szégyelltem volna magamat, ha ilyen állapotok lettek volna. Keresztnek veszem, és hordom, hogy ezt az állapotot tehetetlenül kell tűrnöm.”

“Milyen jó volt, hogy kitanultam a lakatos mesterséget, a cserkészetben pedig az asztalosságot. Ezek az emberek magukhoz méltónak, egyenrangúnak tekintenek mióta ezt látják. Eddig becsültek a papi munkámért. Ez amolyan felfelé nézés volt, valami tekintélyelv. De ma melósként vettek maguk közé.”

“Ugyanaz ismétlődik, ami annak idején a Hárshegyi Cserkészparkban történt velem. Ott hallottam ezt a fogalmat először. Kíváncsian érdeklődtem, de teljesen elzárkóztak előlem.”
(Nyilasokról érdeklődött- a szerk.)

“Elkezdtem. Odamentem a legintelligensebb tisztesekhez. Megkérdeztem gyorsan a véleményüket a sorrendre vonatkozóan. És mint régen a cserkésztáborban, a fontossági egymásutánban simán kezdtünk dolgozni. Pillanatok alatt lecsillapodott minden, mikor látták a tisztesek, hogy önálló munkakört adok nekik.”

“Mikor megpillantottam a Pilicát (folyó Lengyelországban- a szerk.) majdnem kiugrottam a kocsiból. Hiszen itt jártam kilenc évvel ezelőtt a cserkészekkel. Valamennyien megszerettük akkoriban ezt a kedves folyót. Spalaban a lengyel dzsembori idején de sokat fürödtem benne! Mindennek az emléke rám rohant egy pillanat alatt. Persze, hogy alig bírtam magammal! A többiek csak nevettek rajtam:
– A Páter már megint örül, mint a gyerek a labdájának.
Hát örültem is.”

Olvassa el mindenki, aki szeretne megismerni egy példaértékű embert, aki élete során mindig, minden helyzetben, minden emberben felebarátját látta, és a katolikus erkölcsöt képviselete mindenek felett.