Litvániában, Šiauliai városától északra, kb. 12 km-re található a “Keresztek hegye”
Egyes kutatások szerint egy pogány szentély állt ezen a helyen, mielőtt Litvánia felvette a kereszténységet.
A domb 60 méter hosszú és kb. 50 méter széles, egy kora középkori földvár maradványa.
Évszázadok óta a litvánok egyik legjelentősebb nemzeti szimbóluma.
Az első kereszteket feltételezhetően az 1831-es felkelés áldozatainak családjai állították itt, mivel nem engedték eltemetni a halottakat. Az egyszerű emberek így tisztelegtek az elesett hősök, az elhurcoltak emléke előtt, itt siratták porba tiport nemzeti kultúrájukat. A következő, 1863-as felkelés után a keresztek megsokszorozódtak.
Először 1900-ban számolták meg a kereszteket. Ksywicki akkor 130 keresztről, majd az azt követő két évben már 155 darabról számol be. 1933-ban már több mint 400 kereszt állt a dombon
Az első világháború után a dombot elhanyagolták, a keresztek száma csökkent, majd a szovjet hatalom idején ismét különös jelentőséget kapott.
Ide vitte minden litván kis vagy nagy keresztjét, akinek rokonát elhurcolták, aki a szenvedőkért imádkozott, akik nem csak a keresztet, de lelkük fájdalmát is letehették, itt hagyhatták a dombon. Az áldozatokról, az eltűntekről nem lehetett méltó módon megemlékezni, és a vissza nem tért deportáltakról sem tudtak semmit a hozzátartozók. Ezért a fájdalom arra sarkallta őket, hogy minden tiltás ellenére, az idő múlásával egyre több és több keresztet állítsanak emlékezésül. Így lett jelképe ez a domb a nemzet függetlenségéért vívott harcának, így vált a Litván Golgotává.
A hatalom szemében mindig is tüske volt ez a domb, ahol olyan erősen testet ölt a nép hite.
A szovjetek a hegyet kimondottan ellenséges szimbólumnak tekintették, ezért lerombolták, a fa kereszteket elégették, a fém kereszteket hulladékként elszállították. A kőből és betonból készülteket összetörték és elásták.
Úgy tűnt ez sem volt elég, mert magát a dombot többször is buldózerekkel letarolták, megsemmisítették, helyére szemetet raktak le.
1961-ben több mint 5000 keresztet semmisítettek meg, amit még további 1200 kereszt követett.
Mindent megtettek, hogy az embereket távol tartsák a Keresztek Hegyétől.
Kezdetben nyíltan, később burkoltan folytatták ezt a tevékenységet: különböző járványokat jelentettek be, hogy megtilthassák a hely látogatását, vagy a rendőrség zárta le a környező utakat, hogy a hegyet megközelíthetetlenné tegye. A helyet a szovjet hadsereg és a KGB is őrizte.
Olyan tervek is születtek, hogy elárasztják a helyet. Minden próbálkozás ellenére a keresztek nap mint nap újra és újra megjelentek.
A litvánok a dombot néhány hét alatt visszaépítették, a kereszteket pótolták.
1990. márciusában a litván függetlenség kikiáltásakor már mindegy 60.000 kereszt állt a dombon.
Az egész világon ismertté vált a Keresztek hegye, midőn Szent II. János Pál pápa, látogatása csúcspontjaként, hívők és zarándokok százezrei jelenlétében itt celebrált misét 1993. szeptember 7-én.
Térdre borulva itt mondta:
“Köszönöm nektek litvánok, hogy megmutattátok hiteteket a keresztek eme hegyével Európa és az egész világ nemzeteinek.”
Ez a mondat lett annak a keresztnek a talapzatára írva, melyet Szent II. János Pál pápa állított a Keresztek hegyén.
Látogatása során megbízta a Ferences rendet, hogy gondozza a zarándokhelyet és építsen kolostort.
Az alapkőletételére a ’90-es évek végén került sor, majd 2 év múlva, a dombtól 300 méterre épült kolostort 2000. június 8-án avatták fel.
A politikai változások után Šiauliai város önkéntesei számolták össze a dombon lévő feszületeket. 14.387 nagy keresztet (1112 közülük 3-4 méter magas volt, 130 pedig ennél is magasabb) és kb. 41.000 kis (fél méternél kisebb) keresztet számoltak össze. A keresztek pontos száma nem ismert, 2006-ban kb. 100.000 körülire becsülték a számukat
A Keresztek hegye (Kryžių kalnas) a világon egyedülálló szellemi és szakrális emlékmű, mely katolikus zarándokok és turisták tömegét vonzza a litván nép megtörhetetlenségét és hitét szimbolizáló megrendítő helyre.
A pápa szavaival élve, a “Baltikum XX. századi története nem más, mint a keresztek földjének a története. Ennek tragikuma hatja át e különös helyet.”
A huszadik századra a hegy egyre inkább vonzani kezdte a hívők tömegeit, a remény és kegyelem búcsújáró helyévé avatva a dombot. A legtöbb látogató itt hagy egy keresztet, vagy rózsafüzért. Ha pedig nem hozott magával, akkor itt készít egyet, vagy rak ki kőből, kavicsokból, ágakból.
A jézusi kereszt hordása és felállítása, a Megváltóba vetett hit, lelki támaszt ad minden ide zarándokolónak, minden embernek.
Légy résen! 